A kutyafáját… ez nem semmi volt!
Elég rendesen elfáradtam, de kezdjük az elején.
Vettem a futócipőmet és lesétáltam a vérmezőre. Picit fülledt volt az idő, de mindenesetre kellemesebb, mint ha eset volna és a hidegtől összekoccantak volna a fogai.
Egy rövid bemelegítés után, - amely szökdelésekből, kar, derék és nyakkörzésekből állt, kis guggolásból és láblendítésekből állt – elkezdtem közepes tempóban futni.
Kettő percet futottam egy huzamban, majd 2 perces séta következett. Ezt még 2-szer megismételtem és ezzel az első napi adagom meg is volt.
Nagyon fontos a fokozatosság, semmi esetre sem szabad hősködni, mert az bizony keservesen bűnhődik. Rá érünk még a maratoni távot megcélozni.
Egy napot kihagyunk, minden második napon futunk.
Hajrá, ne lazsáljatok!!!
